Levelek 3.

_

Simon Jolán levele Kassák Lajosnak
Budapestről postrestante Frankfurt am Mainba, 1909. augusztus 18.

Kedves Kassi!

Kérlek légy szíves egy kis türelemmel lenni, mert most nem tehetek semmit hólnap megyek a kórházba. Azért amit csak tehetek meg teszek. Próbálj Miklósnak írni.
Kiss Kari is kórházba megy.

Szervusz,
Jolán

_

Kassák Lajos levele Simon Jolánnak
Brüsszelből Újpestre, 1909 [augusztus]

Kedves Jolán!

[...] Ami a képes lapot illeti megengeded hogy véleményt írjak róla? Ha igen akkor a következők.
I. Szeretem a természetességet
II. Elvem minél közelebb jutni az egyszerűséghez.
Tepedig babám pózolsz a potyográfus előtt. Máskor jobban vigyáz az ízlésességre. Nade sebaj talán lesz még idő hogy te is fogod azt tudni tenni amit minden önállóan gondolkodó embernek tennie kell [...]

[verso]
versekről
1 és 2. dikat egyszerre kórházi nóták fő cím alatt a 3.kat pedig külön adjátok át a függetlennek, írjátok alá Frankfurt.
Írjál röktön minden felől Brüsszelbe
Szervusz

_

Simon Jolán levele Kassák Lajosnak
Újpestről Brüsszelbe, 1909 [augusztus]

Kedves Kassi!

Végre megtehetem azt, hogy a te szavaidra (:igaz elég zagyván, de:) felelhetek. Tudom csodálkoztál állítólagos hanyagságomon, hogy sem nem írok sem az ügyeidet nem intézem kellő lelkiismeretességgel. De látod fiú nem tehettem eddig. Mikor arra a bizonyos dolgokra felkértél, egy krajczár és foglalkozás nélkül voltam úgy, hogy otthon kellett a mamának varnom. Azután vartam vartam, addig vartam míg vért kezdtem köpni és beteget jelentettem. Komiszul éreztem magam ennek tetejében a Nándor amit a tavasszal igért most megtette – kidobott. Azóta Nagyéknél vagyok a gyermekek pedig az apjuknál. Valószínűleg kórházba megyek, de most nincs hely. [...]
A héten biztosan be viszem a verseid és újra elmegyek Miklóshoz azt az igazolványt megsürgetni. Ugy-e fiú nem haragszol rám? [...]
Csak arra vagyok kiváncsi hogy mikor foglak viszont látni?! Hallottad, hogy a Gödrös Párisban van? Piszok alak írt a Karinak egy lapot tele hazugságokkal.
Többek között kért Karitól egy magyar francia naptárt Kari be ugrott volna neki, de én nem engedtem.
És te néked mi bajod volt? Miért voltál beteg? Úgy látszik előnyödre vált mert gyönyörű az a versed „Az utolsó út előtt.” [...]
Ami a Függetlent illeti, bizony fiam a legjobb akaratom mellett sem vehettem meg mert – nincs pénzem.
Avval a bizonyos képpel kár volt annyit foglalkoznod. Úgy is láthattad hogy rossz! De nem azért mintha pózoltam volna, de mert az a fiú, aki ott állt sok émelygős dolgot mondott amit nekem nem volt kellemes hallgatnom és megmozdultam ezért rossz a kép. Barátom a pózolásról még leszoktam. [...]
Kedves Lajos majd legközelebb ha már nyugodtabb leszek írok neked a jövőbeni terveimről. Jó lesz? Fog érdekelni? Hanem most hadjuk.

Szervusz csókol
Jolán

Úgy-e írsz lehetőleg azonnal?

_

Simon Jolán levele Kassák Lajosnak
Budapestről Brüsszelbe, 1909 szeptember 9.

Kedves Lajos!

Itt vergődöm tehetetlenül a kórágyon. Operáltak. Nem tudom szerencsémre vagy szerencsétlenségemre, de meg maradtam. És holnap már vissza megyek a tüdőbeteg osztályra mert tudvalevőleg most más osztályon fekszem. Valószínűleg jövő hónap elején már kimegyek. Kérlek Kasi ne haragudj rám, hogy az ügyeid még nem rendeztem, de mihelyt ki megyek, azonnak elintézem. Az igazolványod Miklós ide be hozza azért is kérlek azonnal írj, hogy ott maradsz-e és ajánlva küldjem-e? Arról pedig ne panaszkodj fiam, hogy te elhagyatott vagy mert mióta itt fekszem még a kutya sem nézett felém. Még egy rongyos istenem sincs akihez folyamodjam. Te legalább a versekbe öntöd az érzéseidet, de én még ahhoz is hat ökör vagyok. Igaz, nagyon tetszik az az első versed Rózsának is tetszett. A többi is igen szép szemmel láthatólag erősödsz fiú. Igaz, hogy szerénytelenség tőlem hogy a te verseidről kritikát mondok de azt hiszem meg fogsz bocsájtani nekem ezért. Igaz?

_

Kassák Lajos levele Simon Jolánnak
Brüsszelből Budapestre (Ujszent János kórház Tüdőbeteg osztály II barak), 1909 [szeptember]

Kedves Jolán!

Még mindig Bruxelles-ben tartózkodom; így tehát még azt a sokára írt választ is megkaptam mihez ugyan magadnak is kevés reménye volt. Igen még itt vagyok és előre láthatólag még pár napig itt is fogok maradni. Innen aztán végre Páris felé veszem az utat. Hiddel már éppen elég volt a csavargásból (már ami a pénznélküli csavargást illeti). Hogy ezideig miből tartottam fenn magam, és mi a további szándékom? Erre ugyan nagyon egyszerű a felelet: minden elébem kerülő jobbképű embert iparkodom álásához mérten megpumpolni. Gondolhatod már ötödik holnapja, hogy eljöttem hazulról és még mindezideig egy szalma szálat se tettem félre az útból amiért fizetés járt volna. Így tehát abból vagyok kénytelen élni vagy inkább tengődni, amit a dolgozó emberektől lehet kibeszélni.
Több festő, szobrász és író ismerősöm van és ezek képezik a fizető osztály vastagabb rétegét.
– – – – –
Kérlek ami az előbbeni levelekben kért dolgokat illeti, ha kijösz a kórházból néz röktön utánna és iparkodj, hogy valami pénzt tudj szerezni a versekért; Továbbá azokat a számokat is szerezd meg a Függ. szerkesztőségéből mikben betegséged alatt valami dolgom megjelent.
Ennyit magamról. Most pedig vegyük elő a te ügyedet:
Megkaptam leveled; Elolvastam és mondhatom meglátszik rajta a kétségbe esés élesen felrakott színe.
Szavakat kerestél, hogy színeket festhessél velük; hogy életet adj a holt merev papírlapnak.
Beszélsz: betegségről, az amberek rosszaságáról és egy jövőről mit a kórház hideg falai közt puha testtel bágyadtan szősz az álmok átkos szövőszékén.
Betegségről panaszkodsz és gyermekes rajongásig örülsz a könnyeken keresztül is, hogy megtaláltad az utat a gyógyulás felé.
– – – – –
Érzem hogy örülsz és látom amint gyönge piros folt huzodik végig az arcodon, ha arra gondolsz, hogy újra egészséges leszel és kipirult arccal ott járhatsz újra az emberek között kik bántottak.
Gyönge vagy és kétségbe esett.
A komoly asszonyarc mögött egy önző éhes gyermek lélek vergődik. Ki imádkozva bujik el a dörgő villámlás elől, de ha megjött édes anyja és meg simogatva ölébe veszi: lopva néha néha belenéz a gyilkos fénybe s félre susogja jaj be szép.....
Így vagy te is duzzadt izmokkal kacagva akarsz ülni az eső ölén hogy aztán nyugodtan rá foghasd: még is csak szép az élet.
Ugye? meg untad már a szomorúságot az örök álmok édenét. Kérni akarsz az emberektől és nem adni nékik. Képzeld csak el ha mindnyájan kemény öklü jóltáplált marczona atléták lennénk mi lenne akkor a szépből; a megálmodott világból. Ott görnyednénk a többi közt az igában s ha eljönne a hétvége vihogva cipelnénk vasárnapi sétánkra a köznapok eltakart piszkát. Hát életnek tartod te eszt; Élet az hol mind egyenlő elhízott kis tömegek lődörögnek üresen, érzéstelenül, bután.
Nem ez nem élet. Én egy más világba vágyom. Én adni szeretnék az embereknek, adni lelket, hogy szenvedjenek és én sirathassam őket mert szeretni csak az lehet aki szenved.
És szeretlek téged is mert lelked van, mert „bűnös” vagy és beteg...
[...]
Ami az említett jövőbeni terveid illeti arra ezidő szerint nem válaszolhatok semmi bizonyosat mivel nem tudom mi lesz velem is addig. Lehet, hogy ha Párisban tudok egész hazáig jegyet szerezni akkor még az idén hazakerülök. De ha ez nem fog sikerülni akkor Afrika felé szándékozom venni az utat ami aztán évekbe vagy tán életbe fog kerülni.
Kérlek írj minél előbb hosszú, hosszú levelet.
Címem Ludwig Kassák. Brüxelles Belgium. Postrestante.

Szervusz
Csókol Lajos.

Nagy össze kötetésbe vagyok az itteni anarkistákkal és itt küldök egy francia röpiratot melyet elkoboztak de vigyáz hogy tégedis fel ne izgasson valami káros dolog elkövetésére

_

Simon Jolán levele Kassák Lajosnak
Újpestről postrestante Párizsba, 1909 [feladási postabélyegző levágva]

K[levágva]!

Na olv[levágva] a lapot amit [levágva] és sietek vála[levágva] is kétségbe ejtett az a dolog, hogy te olyanok közé keveredtél. Ha tudtam volna két kézzel tartalak vissza ez igazán nem neked való! A te részedre más hely van. Te neked halálos bűn a tehetséged így el forgácsolni és kérlek könyörgöm neked ne tedd azt, ha csak egy kicsit is becsülsz még! Kassi! Ugy-e meg teszed? Máskülönben mit csinálsz mindég? Én újra ülök. [Persze nem úgy mint te] Az élet bizony itt nagyon a régi én csak olyan züllött vagyok mint voltam. Szóval javíthatatlan. Azért az embereket mégis gyűlölöm daczára, hogy szeretem. Írjál majd sokat! Írjál nekem olyan dolgot ami engem is érdekel. Hát tudod! Majd én is írok neked. És szíveld meg a föntit.

Szervusz csókol
Jolán