Kassák versei 3.

Gabonahajók

I.

Vadul, sikongva bőg a kék mező,
Puha testén habbarázdát túr a szél.
Vihar veri: felforr a sok cafat
S mint csókharapások friss asszony testen:
Gabonahajók ringnak a part alatt.

Tömött gyomrukban erőmag csírázik,
Zsíros bordáik közt álmok titka él, – 
S bár tűzvonal gyúl utánuk az éjbe:
Mint örök, nagy fájdalom-foltok,
Sötétlenek a napversébe.

II.

...S jő az ember, külön a tarka néptől; 
Görnyedt vállain dús életet cipel.
Sötét szemével új utakra éhez. – 
Elsiet a lármás Krisztusok előtt
És hozsannát zeng az elvetélthez.

Kerüli a zajt. A csöndben él csak; 
Búsan morzsolja le az éveket
S míg arcára a tegnap szánt redőket,
Csodákat nemző új világ vajúdik
A sárgakupolás csontfalak megett.

(Passau)

(Független Magyarország, 1909. június 6. / Kassák Lajos összes versei nem tartalmazza)