Az „új Kassák” programverse
_„Első nekiszaladás az új Kassák felé”
Az előzmény: Máglyák énekelnek
Kassák Lajos, Máglyák énekelnek, 1920 (PIM–Kassák Múzeum)
Kassák a Tanácsköztársaság eseményeit és tanulságait Máglyák énekelnek című eposzában foglalta össze, amelynek első részletei a MA 1920-as számaiban jelentek meg, a teljes szöveg még ugyanebben az évben látott napvilágot a Bécsi Magyar Újság kiadásában. Az egyszerre elemző és heroikus hangnemű írással Kassák lezártnak tekintette korábbi aktivista programját. Ez az eposz, valamint a sok megoldásában és témájában is előzményének tekinthető, 1919-ben kiadott (majd bezúzott) Hirdetőoszloppal című verseskötet nyitottak utat az „új Kassák” megkonstruálásához, amelyre A ló meghal és a madarak kiröpülnek vállalkozott.
Az első megjelenés: 2×2
Kassák Lajos és Németh Andor 2×2 című folyóiratának 1922 októberi száma (PIM–Kassák Múzeum)
A ló meghal és a madarak kiröpülnek elsőként a Kassák Lajos és Németh Andor által indított, és egyetlen számot megélt 2×2 című folyóiratban jelent meg. Kassák és Németh szokatlan szerkesztői elvet követtek, amikor a lapot kettéosztották és ki-ki a saját térfelén állíthatta össze a szám tartalmát. Kassák e lehetőséget főként önéletrajzi ihletésű versének közlésére használta fel. Formabontó módon a sorokat nem egymás alá tördelte, hanem tipográfiai jelekkel választotta el, sőt egyedi kompozícióba foglalta a vers címét is. Kassák képarchitektúrái is megjelentek a vers szövege mellé nyomtatva, jelezve a különféle műfajok átjárhatóságát és szellemi összetartozását.
Az első fordítás: MA-Buch
Kassák Lajos, MA-Buch, 1923 (PIM–Kassák Múzeum)
A vers első kiadását szinte azonnal két további követte: Gáspár Endre fordításában a teljes szöveg megjelent a berlini Der Sturm által kiadott német nyelvű Kassák-verseskötetben. Kassákot a nemzetközi tekintélyű lap főszerkesztője, Herwarth Walden hívta meg 1922 novemberében, hogy felolvasóestet tartson a berlini magyar emigránsoknak. 1923 tavaszára készült el a Kassák verseit tartalmazó kiadvány, amely Walden közvetítésével sokakhoz eljutott és hozzájárult Kassák nemzetközi hírnevének megalapozásához.
A vers budapesti debütálása: Tisztaság könyve
Kassák Lajos, Tisztaság könyve, 1926 (PIM–Kassák Múzeum)
Kassák az emigrációból való hazatérését megelőzően hosszasan dolgozott az „új Kassákot” bemutató antológiáján, a Tisztaság könyvén. A kötet 1926 tavaszán jelent meg, és ez volt az első olyan publikációja a Tanácsköztársaság bukása óta, amely nem illegális úton jutott el Budapestre, hanem kereskedelmi forgalomba kerülhetett. Lényegében az emigráció öt éve alatt kifejlesztett konstruktivista programjának reprezentatív keresztmetszete volt ez a kötet, az emigrációban írt verseknek és ezek idegennyelvű fordításainak, valamint novelláinak, kiáltványainak és kritikai írásainak gyűjteménye. Itt jelent meg újra önéletrajzi ihletésű verse, de az eredetitől kissé eltérő, A ló meghal a madarak kirepülnek címen.
A vers kiadástörténete
Egy szerződés 1920-ból
Kassák Lajos és Bán Ferenc szerződése, 1920 (PIM–Kassák Múzeum)
A ló meghal és a madarak kiröpülnek 1922 őszén jelent meg először nyomtatásban, azonban keletkezésének története legalább két évvel korábbra nyúlik vissza: Kassák már 1920. szeptember 21-én szerződést kötött Bán Ferenccel versének kiadására. Bán bécsi kiadóját Bortnyik Sándor, Kassák közeli művésztársa közreműködésével indította el. Bortnyik tervezte a kiadványok borítóit és illusztrációit. Kassák és Bán négy kiadványra szerződtek: összegyűjtött verseinek és novelláinak kiadására, a Máglyák énekelnek német fordításának megjelentetésére, valamint A ló meghal és a madarak kiröpülnek című költeményére. A szerződésben Kassák azt írta, hogy egy hónapon belül le tudja majd adni a kiadónak az összes kéziratot. Mindezek alapján arra következtethetünk, hogy a vers már 1920 őszén, azaz a megjelenését több mint két évvel megelőzően nagyjából készen volt.
Hans Arp fametszete Tristan Tzara Cinéma calendrier du cœur abstrait Maison című verseskötetében, 1920 (PIM–Kassák Múzeum)
Kassák kívánságára A ló meghal és a madarak kiröpülnek című művét egy Hans Arp-kötethez hasonló formátumban kellett volna megjelentetnie Bánnak. Arp műve (der vogel selbdritt) a dada könyvművészet egyik kiemelkedő alkotása volt, a szerző szabadverseivel és absztrakt illusztrációival. Ez a kötet sajnos nem maradt fenn Kassák hagyatékában, hozzáférhető azonban Tristan Tzara 1920-ban kiadott verseskötete, amelyhez szintén Hans Arp készített metszeteket. Kassák számára a mintát valószínűleg e művek jelenthették. A viszonylag nagy méretű, szellősen szedett, egész oldalas absztrakt fametszetekkel illusztrált kötethez formailag az egy évvel később, 1921 őszén német nyelven önálló füzetként kiadott Képarchitektúra kiáltvány állt igazán közel: ebben Kassák manifesztumát saját metszeteivel együtt jelentette meg.
Világanyám
Kassák Lajos, Világanyám és Novelláskönyv, 1921 (PIM–Kassák Múzeum)
A Kassák és Bán között létrejött szerződés alapján a könyveknek 1920 decemberében el kellett volna készülniük, végül csak 1921‒1922 fordulóján jelent meg a négy kiadvány közül kettő: a Kassák összegyűjtött verseit tartalmazó Világanyám és a Novelláskönyv. A két kötet utolsó oldalain a hirdetések között megtaláljuk A ló meghal és a madarak kiröpülnek tervezett kiadását, erre azonban már nem került sor: Bán kiadója rövidesen anyagi problémák miatt megszűnt. A tervezett Bán Verlag-féle kiadásnak mindössze egyetlen példánya ismert.
Kassák Lajos A ló meghal és a madarak kiröpülnek című versének előadói példánya, 1921 (Kiss Ferenc gyűjteménye)
A vers teljes szövege kilenc színes papírlapra nyomtatva maradt fenn, ugyanazzal a betűtípussal szedve, amellyel a Világanyámat nyomtatta Bán. Ezt a példányt Kassák és Simon Jolán a vers nyilvános felolvasásához használták, erre utalnak a ceruzás jelölések is a papíron.
A vers első előadása
Az előadóest hirdetése a MA 1921 szeptemberi számának hátoldalán (PIM–Kassák Múzeum)
Kassák 1921. október 16-án rendezte meg a MA harmadik bécsi előadóestjét a Konzerthaus kistermében. Itt debütált a Kassák-kör dada programjával: Barta Sándor a berlini dada abszurd kiáltványainak hangnemében írt manifesztumait olvasta fel a Tisztelt hullaház című kötetéből, Németh Andor Tristan Tzara színdarabját, az Antipirin úr első mennyei kalandját, Simon Jolán pedig Kurt Schwitters, Hans Arp és Richard Huelsenbeck verseit szavalta. Ennek a programnak a részeként adta elő először Kassák A ló meghal és a madarak kiröpülnek című versét. A „maisták” Bécsben végleg elkötelezték magukat a dada mellett, ami éles váltás volt a korábbi agitatív, expresszionista programhoz képest. A közönség mindezt megdöbbenve konstatálta, azonban, ahogyan a Bécsi Magyar Újságban megjelent beszámolóból megtudjuk, „botrány nem lett a dologból, ami a közönség morális érzékéről eléggé szomorú bizonyíték – legalább így mondják a dadaisták.”
Göndör Ferenc: Elmentem a dadaisták estélyére (Az Ember, 1921. október)
Előképek és analógiák
A ló meghal és a madarak kiröpülnek a magyar avantgárd költészet egyik leghosszabb és legkomplexebb költeménye. Ugyanakkor Kassák műve nem áll egyedül a nemzetközi irodalomban, amely számos előképet nyújthatott versének megírásához: A ló meghal és a madarak kiröpülnek három lehetséges előképét és három közeli analógiáját mutatjuk be.
Előképek
Apollinaire
Guillaume Apollinaire, Alcools, 1913
Guillaume Apollinaire a francia avantgárd líra megteremtője, 1913-ban megjelent kötete, a Szeszek [Alcools] a kubista-szimultaneista verselés egyik főműve. Apollinaire elsőként hagyta el a központozást verseiből, illetve programként alkalmazta a montázsszerkezetet, összekapcsolva az egymástól időben és térben egyaránt távol eső eseményeket. „Végül is unod e régi világot csupa rom” – kezdődik az elsőként a Les Soirées de Paris folyóirat 1912. decemberi számában megjelent Égöv [Zone] című hosszúvers, a szimultaneista technika egyik első nagy példája. A vers „története” egyszerű: a költő hajnaltól-hajnalig sétál Párizs utcáin, ahol számos emlékképet, szabad asszociációt idéznek fel benne a látottak.
Kassák a frankofón modernista költő, Raith Tivadar fordításában 1915-ben, A Tett című folyóiratában elsőként publikálta Magyarországon a francia költő Saint-Merry muzsikusa [Le musicien de Saint-Merry] című versét. Feltételezhető tehát, hogy Kassák ismerte Apollinaire költészetét és a szimultaneista technikát, amikor megírta A ló meghal és a madarak kiröpülnek című művét 1920–1921 során.
Cendrars
Blaise Cendrars–Sonia Delaunay: La prose du Transsibérien et de la Petite Jehanne de France, 1913 (részlet)
Blaise Cendrars Kassákkal azonos évben született, és hozzá hasonlóan fiatalon kimaradt az iskolából, hogy szakmát tanuljon. 1904-ben egy órásmester inasaként Szentpétervárra költözött, ahonnan csak 1907-ben tért vissza Párizsba. 1912 tavaszán írta meg Húsvét New Yorkban [Les Pâques à New York] című versét, amellyel kivívta a párizsi avantgárd szcéna figyelmét. Az anekdota szerint Apollinaire-t Cendrars verse inspirálta az Égöv megírására. 1912 nyarán megismerkedett a kubisták élvonalbeli művészeivel, a Delaunay-házaspárral, valamint a Montparnasse-on a hírhedt Kaptár [La Ruche] művészközösségével, többek között Marc Chagallal, Amadeo Modiglianival és Csáky Józseffel. Egyes források szerint Szittya Emil mutatta be a művészkolóniának, akivel egy évvel korábban, Lipcsében ismerkedett meg, s akivel Les hommes nouveaux [Az új emberek] címmel indított rövidéletű irodalmi folyóiratot és könyvkiadót a német városban, majd Párizsban. Szittya kiadásában jelent meg a Húsvét New Yorkban, valamint néhány hónappal később, 1913 tavaszán Cendrars és Sonia Delaunay szimultanista remekműve, A transzszibériai expressz és a franciaországi kis Johanna prózája [Prose du Transsibérien et de la petite Jehanne de France].
A transzszibériai expressz Cendrars részben valódi, részben fiktív oroszországi élményein alapszik: a tizenhat éves költő és Johanna Moszkvából Mongóliába utaznak vonattal, az 1905-ös forradalom és az orosz-japán háború idején. Az útvonalat a vers címnegyedébe ragasztott korabeli térképen követhetjük nyomon. A főhősöket végig szenvedés, éhség, elnyomás és a háború apokaliptikus képei kísérik, a költemény egyfajta refrénjeként szolgál Johanna visszatérő kérdése: „messze vagyunk már a Montmartre-tól?”
A vers rendhagyó formátumban, egy nagyjából két méter hosszú, több részletből összeragasztott papírcsíkra nyomtatva készült el, bal oldalán korai stencil-technikával sokszorosítva Sonia Delaunay absztrakt akvarelljei kaptak helyet. A festmény egyetlen azonosítható eleme a költemény záróakkordjaként megjelenő Eiffel torony. Ez volt az első szimultaneista verseskötet, melyből mindössze 60 példány készült el. A transzszibériai expressz a modern művészkönyvek és az absztrakció fejlődésének is egyik katalizátora volt, megjelenése a francia avantgárd irodalom egyik mérföldköve.
Azt azonban nem tudjuk biztosan, hogy Kassák ismerte-e a verset, amikor megírta saját önéletrajzi költeményét. Kassák 1915-ben ismét találkozott Szittyával Budapesten, aki – Kassák visszaemlékezése szerint – felhívta figyelmét a német expresszionistákra és megmutatta 1915-ben Zürichben kiadott Der Mistral című folyóiratát is. Az sem kizárt, hogy A transzszibériai expresszből is volt egy példány Szittya kabátzsebében.
Schwitters
Kurt Schwitters, Anna Blume, 1919 (PIM–Kassák Múzeum)
Kurt Schwitters a dada mozgalom külön utas képviselője volt, aki Hannoverben hozta létre az új művészet egyéni interpretációját. Merz címen hulladékokból készített kollázsokat, valamint főként szójátékokra és hangokra épülő verseket is írt. 1919-ben, Herwarth Walden Der Sturm című folyóiratában és galériájában mutatkozott be a nemzetközi közönségnek. Kassákra a dadaisták közül Schwitters gyakorolt jelentős hatást. Tudjuk, hogy képzőművészeti kísérleteit többek között a hannoveri művész munkamódszeréhez hasonlóan kezdte el, valamint korai számozott versei között is sok Schwitters reminiszcenciát fedezhetünk fel. Schwitters verseskötete, az Anna Virág [Anna Blume] máig fennmaradt Kassák hagyatékában.
Analógiák
Goll
Iwan Goll, Paris brennt, 1921 (Marinko Sudac gyűjteménye)
Yvan/Iwan Goll francia-német költő az első világháború alatt a berlini Die Aktion című lap háborúellenes, expresszionista csoportjához kapcsolódott, akikkel Kassák A Tett megalapításától kezdve kapcsolatban állt. Goll a világháborút követően elfordult az agitatív lírától és olyan hosszúversek komponálásába kezdett, amelyek a modern idők, a nagyvárosi forgatag és az abba belecsöppenő elidegenedett „új ember” világát jelenítették meg. Ilyen volt az 1920-ban Fernand Léger illusztrációival megjelent, népszerű Chapliniáda [Die Chapliniade] című „filmkölteménye”, amelyet Illyés Gyula fordításában Kassák is közölt MÁ-ban. Goll egy évvel később jelentette meg Párizs ég [Paris brennt] című hosszúversét a Ljubomir Micić által szerkesztett zágrábi avantgárd folyóirat, a Zenit különkiadásaként. (Goll az eredetileg szerbül kiadott folyóirat társszerkesztője lett, a nemzetközi tartalom és a fordítások felelőseként dolgozott 1921-től.)
Iwan Goll, Die Chapliniade, 1920 (Kiss Ferenc gyűjteménye)
A vers montázsszerkezetű: Párizs, a rohanó metropolisz egy napját mutatja be filmszerűen pergő képek gyors egymásutánjával. Szerkezete közel áll a Moholy-Nagy László által 1924-ben felvázolt Egy nagyváros dinamikája című filmforgatókönyvhöz, valamint a később megvalósult nagyváros-montázsokhoz is: Walter Ruttmann 1927-es Berlin-filmjéhez [Berlin: Die Sinfonie der Großstadt] és Dziga Vertov 1929-es, Ember a felvevőgéppel című klasszikusához. Goll maga is erősítette versének filmszerűségét a vers mellé illesztett párizsi képeslapok reprodukcióival. A költeményt sodró lendülete és montázstechnikája avatja Kassák önéletrajzi versének analógiájává.
Majakovszkij
Vlagyimir Majakovszkij Ecoutez, Canailles című verse a Вещь/Gegenstand/Objet című folyóirat 1922 májusi számában (PIM–Kassák Múzeum)
Vlagyimir Majakovszkij az orosz avantgárd költészet egyik legnagyobb alakja. Munkásmozgalmi elköteleződése mellett az új költészeti formák és kifejezésmódok iránti lelkesedése vezette művészetének folyamatos megújításában. 1922-ben az El Liszickij és Ilja Ehrenburg szerkesztette Вещь/Gegenstand/Objet [Tárgy] című folyóiratban jelent meg Rohadékok [Сволочи] című versének francia fordítása [Ecoutez, Canailles]. A Kassák önéletrajzi eposzához képest igen rövid és agitatív, kiáltványjellegű versben El Liszickij – Kassákhoz hasonlóan – tipográfiai elemekkel tördelte a sorokat. Majakovszkij költeménye az El Liszickij tervezte Hangra [Для голоса] című antológiába már egy formabontóbb, konstruktivista dizájnnal került be.
Eliot
T. S. Eliot The Criterion című folyóiratának 1922 októberi száma
T. S. Eliot Átokföldje [The Waste Land] című versét a saját maga alapította és szerkesztette The Criterion című folyóirat első számában jelentette meg Londonban, 1922 októberében, tehát pontosan ugyanakkor, amikor Kassák verse is napvilágot látott a 2×2-ben.
A New York-i The Dial 1922 novemberi száma
Egy hónappal később az amerikai The Dial című modernista lap is közölte a verset, amelyet feltehetően ez alapján fordított magyarra Gáspár Endre, a MA poliglott munkatársa, 1922‒1923 körül, Kopárország címmel. Igaz Gáspár fordítása jóval megelőzte bármelyik, már publikált magyar fordítást (Vas István, Weöres Sándor), munkája azonban kéziratban maradt. T. S. Eliot verse, James Joyce Ulyssesével együtt az angolszász modernizmus legnagyobb hatású művei közé tartozik. Terjedelme nagyjából azonos Kassák versével, Eliot azonban kollázs-szerűen építette fel művét hatalmas irodalmi, történelmi és filozófiai műveltségének különböző regisztereiből, azaz a vers tartalma semmiképp sem a költő személyes élményeire vagy érzéseire reflektál. Eliot terjedelmes filológiai magyarázatot is mellékelt verséhez, amelyben a kultúrtörténeti utalásait igyekezett feloldani az olvasó számára.