Kassák versei 1909 augusztustól októberig

Ünnep álomországban

Tenger közepén áll az ócska villa.
Mögötte a nap már jó éjt köszönt
S mint ködbe vésett beteg gyermekálom,
Egy asszony mereng a romok között.

Sóhajok jönnek a tengerek fodrán,
Mint kolostori bús orgonahangok,
Csend úrfi játszik a zöld gitáron. – 
Ilyen zenét csak Venus kaphatott.

Szirének szállnak nótaparipákon.
Selymet szőnek a könnyező felhőkre.
Ünnepre készül vén álomország,
Ma lesz a hableány esküvője.

Éj. Sötét. És mátkázót dalol a csend.

(Független Magyarország, 1909. augusztus 26. / Kassák Lajos összes versei nem tartalmazza)

Egy boldog óra

Éj van. És a babonás szürke csendben
Beteg szívemből friss vér permetez.
Ne üssetek ma lármát jó emberek,
Tompa fájdalmak szörnyű éje ez.

Itt lebeg most Marám bús szelleme,
Sápadtan, sírva, mint egy őszi álom
És csókra nyújtja át fakó ajkát
A reszkető, ezüstöt gyertyalángon.

Hangjának halk csodás zenéje van,
Lilomkürtön zeng gyászmelódiát
S ha felényújtom ölelő karom:
Hűvös szellő fut kis szobámon át.

Csitt... halkan... itt jár most régi szeretőm:
Szívemre bíbor vérkígyót hímez. – 
Kerüljétek ma házam jó emberek; 
Krisztusi kínok áldott éje ez.

(Mannheim)

(Független Magyarország, 1909. augusztus 26. / Kassák Lajos összes versei II. kötet 643.)

Elveszett versek

Csöndsziget

Kassák az Egy ember életében említi, hogy a stuttgarti múzeumban található Böcklin festmény hatására verset írt.

Arnold Böcklin, Villa am Meer, 1877 k., Staatsgalerie Stuttgart

„Tegnapi határozatunk szerint múzeumba mentünk. Éhes, kipihent szemekkel nézelődtem a rengeteg kép között, sok volt olyan, ami megállított, ami minden érdeklődésemet le tudta kötni. De mind közül Böcklin sötétkék színei voltak azok, amik legteljesebben tudtak szólni hozzám.
– Szépek, valóban nagyon szépek – mondtam elragadtatással Szittyának. – Ezek valóban hangulatképek, de ezek a hangulatok testté válnak a vászonra rakott festékben. Azt hiszem, mindent kiérzek belőlük, amit a festő érzett, mikor festette őket.
Szittya még órák hosszat beszélt Böcklinről, a festőről és emberről egyaránt. Örömmel hallgattam, és nem tagadtam le, hogy sokat tanultam ezen a napon. Jóformán semmi pozitívum nem volt abban, amit ő mondott, de az a lelkesedés, amivel beszélt, bennem is megindította a rajongás áradatát, talán még sohasem éreztem ilyen erős vágyat a teremtő munka után.
Délután Csöndsziget című versemet írtam a Herbergben. Szittyának nagyon tetszett a költemény, azt mondta, nagyon jó a technikája, és mély emberi tartalma van.”

Kórházi nóták

Kassák Lajos levele Simon Jolánnak
Brüsszelből Újpestre, 1909 [augusztus]

„versekről
1 és 2. dikat egyszerre kórházi nóták fő cím alatt a 3.kat pedig külön adjátok át a függetlennek, írjátok alá Frankfurt.”

Az utolsó út előtt

Simon Jolán levele Kassák Lajosnak
Újpestről Brüsszelbe, 1909 [augusztus]

„És te néked mi bajod volt? Miért voltál beteg? Úgy látszik előnyödre vált mert gyönyörű az a versed »Az utolsó út előtt.«
Rózsinak is nagyon tetszett.
Ami a Függetlent illeti, bizony fiam a legjobb akaratom mellett sem vehettem meg mert – nincs pénzem.”

Kassák Lajos levele Kiss Károlynak
Gentből Újpestre, 1909 október 3.

„Kérlek menj be a Jolánhoz mondd meg neki hogy [...] a haza küldött verseket ne vigye be a lapokhoz csak a megjelenteket szerezte meg.”