Gödrös története

Gödrös Lajosról gyakorlatilag csak Kassákon keresztül vannak értesüléseink. Életrajzi adatait, képzőművészeti életművét nem ismerjük, fiatalkori fotója is csak Kassák hagyatékából ismert (hátoldalán „Gödrös az önéletrajzból” felirattal).

Gödrös Lajos portréja, 1908 körül (PIM–Kassák Múzeum)

Az Egy ember életéből tudjuk, hogy a fiatal szobrász Kassákhoz hasonlóan költészettel is próbálkozott, így ismerkedtek meg a munkásmozgalomban. Az Újpest és a Független Magyarország hasábjain Gödrös József aláírással jelentek meg versei Kassákéival párhuzamosan. Ady Endre hatása alatt, 1909 áprilisában együtt indultak el Párizs felé, és egészen Stuttgartig gyakorta váltottak leveleket közös ismerőseikkel, Simon Jolánnal és Kiss Károllyal. Közös csavargásuknak azonban az út felénél vége szakadt.

Nem egyértelmű azonban, hogy Gödrös és Kassák útjai mikor váltak el véglegesen?

1. A ló meghal és a madarak kiröpülnek azt sugallja, hogy Stuttgartban, ahol a „faszobrász” betegsége miatt nem tudta folytatni az utat. Kassák ezután két hétig egyedül vándorolt, aztán találkozott Szittya Emillel.
2. Az Egy ember élete alapján a Passau és Stuttgart közötti út során, hirtelen felindulásból hagyta el korábbi társát. Kassák négy napig egyedül vándorolt, majd Stuttgartba érve találkozott Szittya Emillel.
3. A fennmaradt levelek alapján viszont úgy tűnik, hogy Gödrös és Kassák együtt vándoroltak Passauból Münchenen és Augsburgon át Stuttgartba, ahol együtt találkoztak Szittya Emillel.
4. Persze az is lehet, hogy Kassák és Gödrös Passau és Stuttgart között elváltak, de Stuttgartban beérték egymást, hogy aztán – Szittya hatására – végleg külön folytassák útjukat.

A tény csak az, hogy Kassák Stuttgartból már csak Szittyával folytatta útját. Gödrös sem fordult azonban vissza, hanem Párizs felé vette az irányt és végül hamarabb el is jutott oda, mint a Franciaországot brüsszeli kitérővel megközelítő Kassákék. Mindezt Simon Jolántól tudjuk: „Hallottad, hogy a Gödrös Párisban van? Piszok alak írt a Karinak egy lapot tele hazugságokkal” – jegyezte meg Kassáknak Brüsszelbe címzett szeptemberi levelében.

További adalékokkal a Gödröstől a Független Magyarországban megjelent versek szolgálhatnak. Az út során, nagyjából Kassák Passauból címzett verseivel egy időben jelent meg első költeménye:

Gödrös József: Vasárnap a gyárban

A füstös falak repedéseiből
Nehéz sóhajok visszhangja árad.
Vádakat dalol hangtalan zaja,
Vérlázító bús melódiákat.
Forrongó lelke néma most a gyárnak:
Kazán-keblében szunnyad most az élet – 
S a rideg falak komor tekintete
Az ünnepies némaságba mélyed.

De ím’ a csendes levegőpáráknak
Viharzó agya tusát követel – 
S a nyugvó gyárat méla álmaiból
Tompult bömböléssel veri fel.
És dúl a harc némán, zajtalanul:
Föllázít minden csavart, kereket.
A merev gépek csatára hívják a
Dermedt testű munkatelepet.

S majd jönnek holnap a kifosztottak,
S fásult szívű reménytelenek – 
S leigázzák a küzdő sereget
A nyomorult rabszolga-emberek.
S újra egyesül a munka és a gyár.
És folyik tovább a harc is, – mint mikor
Szemkápráztató éji villám után
A kettétépett sötétség összeforr.

(Független Magyarország, 1909. június 3.)

Ezt hosszabb szünet után 1910 januárjában két zürichi címzésű vers követte:

Gödrös József: A fájdalomhegyen

Éjjelenként úgy két óra körül
a gránitbozót tavát gázolom.
E könnysugaras, lágy selyemköveken
visszasírom dermedt sóhajom.

Itt fonok pálmát fehér holdsugárból,
kacagni, sírni nem tudok; – csak itt
a felhőronggyal karcolom az éjbe
a véres álmok szökőkutait.

A fájdalom itt jajkacajba vész el
és itt bogozza össze a szivárvány
lelkem ködét a tó vizével.

Itt fest vérére Krisztus koronája,
míg felszökik a tüzes napkorong,
hogy máglyatorkát felém tárja.

(Független Magyarország, 1910. január 16.)

Gödrös József: Keleten

Nyugatról vágtam ős-Keletnek
ifjan, merészen, – botorul.
Almavirágos tavaszból keltem,
részag ajkamra csókot kerestem,
mitől a vérem perzselőre gyúl.

Hárfát siratni űzött el a vágyam,
bolondul élni; akarni nagyot:
Keleti asszony csókjára vágytam
És hirdetni a nyugati Napot.

Ölelni izzó, buja tesű szüzet
s gyilkot döfni keble mélyébe,
ha a Batha-szobrok ajkaihoz tapad.
– Szívni a bús melódiát, mely
a perzsa szőnyeg szálaiból fakad.

Megfertőzni a tömjén-illatot,
holnapba űzni a gyáva Keletet,
összezúzni a tízparancsolatot.

De a Nyugat fényes napsugára
beléütközött a templom falába.

(Független Magyarország, 1910. február 18.)

A május elsejei számban pedig az utolsó, Gödrös jövőbeli öngyilkosságát leíró vers – fiktív vagy valós heidelbergi címzéssel:

Gödrös József: Utolsó percz (Heidelberg, 1919)

Az íróasztal ében-deszkalapján
fognak heverni a búcsúlevelek.
Ősz lesz. Ködös borongós alkonyat.
Fáradt leszek.

Unalmas, lomha csönd lesz a szobában,
csak az Élet vigyorog majd körül,
diadalmas, őrült hahotával – 
mikor a golyó a fejembe repül.

Hattyúdalom, papom, gyász-zeném lesz,
ha megsirat egy bútorroppanás.
Hiszen csak egy velő loccsant széjjel,
nem történt más.

nem történt más, csak a boncasztalon
elhangzik néhány tudományos bók.
Csak az üngöm alatt, a piros órafőn
elfödték egymást a mutatók.

(Független Magyarország, 1910. május 1.)