Útvonal-anomáliák

„NĂŠhĂĄny ĂŠvvel ezelőtt, mikor az Ăşj magyar irodalom PĂĄrizs dicsőítĂŠsĂŠt emelte minden egyĂŠb mondanivalĂłja fĂślĂŠ, nyolcvan fillĂŠrrel a zsebembe ĂŠn is elindultam a modern Babilont lĂĄtni. KevĂŠs meggondolĂĄssal, csupĂĄn az ĂĄltalĂĄnos lĂĄz hatĂĄsa alatt gyalogszerrel indultam el Magyar-NĂŠmetorszĂĄgon keresztĂźl FranciaorszĂĄg szĂ­vĂŠbe, a magyar vĂĄgyak akkori netovĂĄbbjĂĄba. Sok fiatalos rajongĂĄst cepeltem a batyumban, de mire cĂŠlba ĂŠrtem, mindezt elfogyasztotta a szegĂŠnysĂŠgem ĂŠs helyette a monumentĂĄlis ĂŠletszĂŠpsĂŠgből PĂĄrizs sem adott semmit.”

Kassák 1914 novemberében, az Új Nemzedék című folyóiratban jelentette meg a csavargásainak tanulságait összegző kétrészes írását Egy csavargó notesz-könyvéből címmel, ebből származik a fentebbi idézet is. Az írás többek között azért is kiemelt jelentőségű, mert Kassák itt publicisztikai kontextusban mutatta be nyugati útját, ellentétben az önéletrajzi elemek ellenére irodalmi fikcióként kezelendő Egy ember életétől. Az írás azonban, összevetve a regényben és a levelezésben olvashatókkal, Kassák és Szittya csavargásának útvonalával kapcsolatban anomáliákra enged következtetni.

• A szĂśvegből kiolvashatĂł hĂĄborĂşs diskurzusrĂłl bővebben lĂĄsd korĂĄbbi elemzĂŠsĂźnket!

Kassák és Gödrös útvonala, egészen Stuttgartig jól nyomon követhető a rendszeres leveleiknek köszönhetően. Június 4-én az osztrák-német határnál jártak, Passauból küldtek levelet Simon Jolánnak. Június közepén Münchenben, a hónap második felében Augsburgban voltak, az utolsó közös levelüket pedig július 11-e körül írták Stuttgartból. Kassák és Simon Jolán további leveleinek nagy részéhez nem tudunk dátumot rendelni, sorrendjük csak közvetett adatokból kikövetkeztethető. Három további, pontosan datált levél segíthet az utazás egyes állomásainak meghatározásában: Simon Jolán szeptember 9-én Budapestről Brüsszelbe címezte levelét Kassáknak; utóbbi pedig október 3-án Brüsszelből, október 28-án pedig már Párizsból küldött levelet Kiss Károlynak.

Szittya ĂŠs KassĂĄk nĂŠmetorszĂĄgi barangolĂĄsĂĄnak Ăştvonala sem a regĂŠny, sem pedig a levelek alapjĂĄn nem egyĂŠrtelmĹą. KĂŠt helyszĂ­n biztos: Mannheim (ahonnan egyik, a FĂźggetlen MagyarorszĂĄgban augusztus 26-ĂĄn megjelent versĂŠt cĂ­mezte) ĂŠs Frankfurt am Main (ahol elveszett, KĂłrhĂĄzi nĂłtĂĄk cĂ­mĹą versciklusĂĄt Ă­rta, ĂŠs ahovĂĄ Simon JolĂĄn augusztus 18-ĂĄn kelt levelĂŠt cĂ­mezte). Az Egy ember ĂŠletĂŠben olvashatĂł, hogy KassĂĄkra nagy hatĂĄssal voltak GrĂźnewald Krisztus-kompozĂ­ciĂłi, amelyek KarlsruhĂŠban talĂĄlhatĂłk. „MegkĂŠrdezhettem volna most tőle, mĂŠrt csal [Szittya] engem is BrĂźsszelbe, s ha csakugyan oda akarunk megĂŠrkezni, mĂŠrt indultunk el majdnem ellenkező irĂĄnyba” – írja ugyanitt KassĂĄk, miutĂĄn elindultak FrankfurtbĂłl. Mannheim ĂŠs Karlsruhe is dĂŠlnek van, tehĂĄt jĂł irĂĄny lehet.

TalĂĄn maguk sem tudtĂĄk pontosan, merre haladnak: „lehet, hogy nem is mi haladtunk előre, csupĂĄn a fĂśld mozgott alattunk. Egy ĂłriĂĄsi plattnin topoghattunk ide-oda, a plattnit valami ĂłriĂĄsi kĂŠz mozgathatta, s mi Ă­gy kerĂźlhettĂźnk el hegyről a vĂślgybe, vĂślgyből a hegyre, NĂŠmetorszĂĄg szĂ­vĂŠből ki a sĂśtĂŠt hatĂĄrĂĄllomĂĄsra, Aachenbe. Úgy hatĂĄroztunk, Belgiumon ĂĄt kerĂźlĂźnk FranciaorszĂĄgba, el egĂŠszen PĂĄrizsig” – Ă­rta KassĂĄk az Egy ember ĂŠletĂŠben.

Brüsszelben Kassákék kapcsolatba kerültek a helyi anarchistákkal, egyik gyűlésüket követően azonban rajtuk ütött a rendőrség és letartóztatták őket. Az eset a versben, az önéletrajzban, illetve a fentebb idézett publicisztikában is részletesen bemutatásra került:

„Vagy egy hĂłnapig laktam mĂĄr BrĂźsszelben, mikor egy hajnalban dĂźhĂśs kopogtatĂĄs kĂśltĂśtt fĂśl a korcsma-szĂĄllĂł padlĂĄs szobĂĄjĂĄban. Valaki denunciĂĄlt rĂĄm, a rendőrsĂŠg keresett. Megmotoztak s a szĂźksĂŠges frankok mellett kellemetlen brosĂşrĂĄkat, leveleket is talĂĄltak nĂĄlam s ezĂŠrt nĂŠgynapi ĂĄllami vendĂŠgszeretetĂźk utĂĄn, amelyet a gyĹąjtőfoghĂĄzban keseregtem le, a nĂŠmet hatĂĄrra szĂĄllĂ­tottak. Aachenben mĂĄr vĂĄrt a porosz rendőrsĂŠg. LĂĄncra fĹązve tĂśbbed magammal, mint valami rablĂłgyilkosokat vezettek vĂŠgig a vĂĄroson a gyerekek ĂŠs kajĂĄn vĂŠnasszonyok sorfala kĂśzĂśtt. Ők mĂĄr tudtĂĄk azt, ami rĂĄnk vĂĄr ĂŠs előre nevettek, a mi Ăśt perc multĂĄni kĂŠtsĂŠgbeesĂŠsĂźnkĂśn. A hivatalos szobĂĄban kĂŠt szigorĂş Ăşr fogadott bennĂźnket s a lista fĂślolvasĂĄsa utĂĄn kĂŠt rĂŠszre osztottĂĄk a csoportot. KĂźlĂśn a hazaiakat ĂŠs kĂźlĂśn az idegeneket. Mikor a hivatalnok a nacionĂĄlĂŠmat beĂ­rta, fontoskodva ujjlenyomatot vett ĂŠs egy nagy pecsĂŠtes Ă­vet nyomot a markomba. Mint veszedelmes anarchistĂĄt ĂśrĂśkre kitiltottak PoroszorszĂĄgbĂłl.”

A dokumentum fennmaradt KassĂĄk hagyatĂŠkĂĄban, innen tudhatjuk, hogy az eset szeptember 30-ĂĄn tĂśrtĂŠnt, Aachenben.

Kiutasítási határozat Kassák Lajos részére, Aachen, 1909. szeptember 30. (PIM–Kassák Múzeum)

Az estéről és a következő nap eseményeiről Kassák azonban igen eltérően tudósít két szövegében:  

Az Egy ember élete alapján tehát Kassák és Szittya a porosz-belga határról a hajnali vonattal Brüsszelbe ment, innen pedig még aznap Franciaországba. Az 1914-es cikk alapján azonban egy másik vonatra szálltak fel, amivel egyenesen Münchenbe mentek. Az ezt követő müncheni napokról Kassák a következőket írta:

„MĂźnchen nemcsak a mĹąvĂŠszetek szĂŠles rĂŠve, de rĂŠszben a bajor politikai mozgalmak gĂłcpontja is. Az anarchistĂĄk a Marien-platz kĂśrĂźli Soller vendĂŠglőben tartjĂĄk ĂśsszejĂśveteleiket s a vezetőjĂźk az ismert nĂŠvĹą Ă­rĂł Erich Muhsam. Hetenkint egyszer szokott ĂśsszejĂśnni a tĂĄrsasĂĄg, ekkor beszĂŠlik meg lapjuk a ÂťKainÂŤ tartalmĂĄt ĂŠs nĂŠmi taktikai rĂŠszleteket a jĂśvőre. Azt azonban senki se gondolja, hogy csak szĂł is esik a vilĂĄgfelforgatĂĄsrĂłl.

Ez a veszedelmes nevet viselő kis csoport teljesen a külsőségben éli ki magát, mint csintalan gyerekek a rendőrség felügyelete alatt. Köztük és az állam között csak egyszer volt komolyabb konfliktus. Körülbelül négy-öt évvel ezelőtt történt, hogy Erich Muhsamot, mint rablásra és gyújtogatásra bujtogató anarchistát letartóztatták. A büntetés ideje azonban nagyon minimális volt, amit Wedekind és Henrich Mann közbenjárásának köszönhet. Azóta megint folyik minden a régi szürke csöndben. Akikkel baj van azok a külföldi elvtársak. Ezekkel szemben aztán a legszigorúbb módszerhez folyamodik a hatóság. Nincs hely, ahol olyan gyakoriak lennének a kitiltások, mint Németországban. Mikor mi elmentünk Münchenből épen akkor zsupolták a határra Johanes Icsne festőt és Dr. Margarette Faas írónőt. Mind a ketten svájci anarchisták voltak.

Hogy a nĂŠmet rendőrsĂŠg mennyire nyitott szemmel őrkĂśdik az orszĂĄg morĂĄlis ĂŠs erkĂślcsi ĂŠpsĂŠge fĂślĂśtt, arra a szĂĄz meg szĂĄz pĂŠlda kĂśzĂźl ĂĄlljon itt mĂŠg az alĂĄbbi kĂŠt eset. MĂźnchenből Stuttgartba mentĂźnk azzal a szĂĄndĂŠkkal, hogy valami ĂĄllandĂł kereseti forrĂĄshoz jussunk, de sajnos a megmelegedĂŠshez is alig jutott időnk. Teljesen ki akartunk szakadni a csavargĂłk miliőjĂŠből, tehĂĄt nem a Herbergre mentĂźnk aludni, hanem egy kis fĂźlkĂŠt vettĂźnk ki. SzegĂŠnyek voltunk, mint a templom egerei ĂŠs dolgozni akartunk, de egy hĂŠt mĂşlva belĂŠnk akadt a rendőrsĂŠg. Ketten aludtunk egy ĂĄgyban s mint a ÂťszemĂŠrem ellen vĂŠtőketÂŤ kiutasĂ­tottak a vĂĄrosbĂłl. A mĂĄsik eset Berlinben tĂśrtĂŠnt. ÚtitĂĄrsam hat csengő mĂĄrkĂĄĂŠrt előadĂĄs sorozatot kezdett a magyar szocialistĂĄk egyletĂŠben ĂŠs ezĂŠrt tiltotta ki a rendőrsĂŠg...”

Nehezen megĂĄllapĂ­thatĂł, hogy a fenti leĂ­rĂĄs pontosan mire vonatkozik. A stuttgarti esetet az Egy ember ĂŠlete is rĂŠszletesen tĂĄrgyalja, ugyanakkor nem egy mĂĄsodik nĂŠmetorszĂĄgi tartĂłzkodĂĄshoz, hanem az első (ĂŠs egyetlen) stuttgarti ĂĄllomĂĄshoz rendelve. ValĂłszĂ­nĹąbb, hogy a mĂźncheni anarchista kĂśrről szĂłlĂł leĂ­rĂĄst KassĂĄk nem sajĂĄt ĂŠlmĂŠnyeire, hanem Szittya kĂŠsőbbi beszĂĄmolĂłjĂĄra alapozta. Erich MĂźhsam Kain cĂ­mĹą folyĂłiratĂĄt csak 1911-ben indĂ­totta el, ami – a leĂ­rĂĄs meglehetősen szemĂŠlytelen jellege mellett – ezt a feltĂŠtelezĂŠst tĂĄmasztja alĂĄ. Az 1914-es cikkben nĂŠven nem nevezett „ĂştitĂĄrs”, Szittya Emil, 1912 januĂĄrjĂĄban bizonyĂ­thatĂłan tartott Berlinben előadĂĄst, ahonnan Budapestre indult. TalĂĄn itt talĂĄlkozott KassĂĄkkal, mĂŠg az ĂŠv februĂĄrjĂĄban. Szittya legkĂśzelebb 1915 nyarĂĄn ĂŠrkezett Budapestre, ahol talĂĄlkozott KassĂĄkkal ĂŠs a nĂŠmet hĂĄborĂşellenes avantgĂĄrd irodalmi folyĂłiratrĂłl, a Die AktionrĂłl szĂłlĂł beszĂĄmolĂłjĂĄval rĂŠszben inspirĂĄlta KassĂĄk A Tett cĂ­mĹą folyĂłiratĂĄnak megalapĂ­tĂĄsĂĄt is.

A mĂźncheni kitĂŠrő fikciĂłs jellegĂŠt tĂĄmasztja alĂĄ az a levĂŠl is, amelyet KassĂĄk Kiss KĂĄrolynak Ă­rt egy brĂźsszeli „anarkista tanyĂĄn ĂŠjjel 11 Ăłrakor”. A levĂŠl tĂśmĂśren Ăśsszefoglalja a fentebb rĂŠszletezett esemĂŠnysort: „Anarkista mozgalom vĂŠget egy tiltott gyĂźlĂŠs alkalmĂĄval rajtunk ĂźtĂśt a rendőrsĂŠg. BezĂĄrtak minden kihallgatĂĄs nĂŠlkĂźl. A bĂśrtĂśn letelte utĂĄn ĂĄtt toloncoltak PoroszorszĂĄgba, ahol megint kihallgatĂĄs nĂŠlkĂźl ĂśrĂśkre kitiltottak. Így aztĂĄn kĂŠt orszĂĄg kĂśzĂśtt evickĂŠlődĂśm mĂĄr 3 hĂŠt Ăłta. Ma ĂŠjjel ĂŠrkeztem vissza BrĂźsszelbe, ĂŠs hajnalban utazom kerĂźlő uton PĂĄris felĂŠ.” A levelet oktĂłber 3-ĂĄn adtĂĄk fel Gentben – minden bizonnyal nem KassĂĄk, hanem egy ezzel megbĂ­zott anarchista. KassĂĄk ĂŠs Szittya akkor mĂĄr gyalogosan kĂśzeledtek PĂĄrizs felĂŠ a „francia vidĂŠken” ĂĄt.

Az 1914-es cikkben tehát éppúgy keveredett a valóság és a fikció, mint Kassák későbbi interpretációiban. A valóságtól leginkább elrugaszkodott beszámoló azonban a történet legkorábbi feldolgozása: az a riport, amelyet a Kassák verseit rendszeresen közlő Független Magyarország című napilap névtelen újságírója készített a fiatal íróval 1912 januárjában. Kassák itt szégyentelenül torzította el a nyugat-európai csavargásáról szóló beszámolót:

„AusztriĂĄn, OlaszorszĂĄg egy rĂŠszĂŠn ĂĄt hĂĄrom hĂłnapi keserĹą nĂŠlkĂźlĂśzĂŠs utĂĄn koldulva ĂŠrt el PĂĄrisba. A Szajna partjĂĄn a vĂŠgkimerĂźlĂŠstől, amelyet fokozott a nagy elfogĂłdĂĄs PĂĄris lĂĄttĂĄra, Ăśsszeesett. [...] FranciaorszĂĄgon ĂĄt keresztĂźlcsavarogta a nĂŠmet birodalmat, HollandiĂĄt, Belgiumot. OroszorszĂĄgban egy ĂŠjszakai anarkista gyĹąlĂŠsen le is tartĂłztattĂĄk ĂŠs napokig a bĂśrtĂśnben Ăźlt. AztĂĄn Belgium hatĂĄrĂĄig toloncoltĂĄk, ahonnan ĂşjbĂłl gyalog nekiindult az ĂŠjszakĂĄnak ĂŠs Amsterdamig jutott, emberfeletti szenvedĂŠsek ĂĄrĂĄn. Nem rĂŠgen jĂśtt haza ĂŠs itthon csendesen dolgozni kezdett. Ez a munkĂĄja friss irodalom, amely egĂŠszsĂŠges, ősi gyĂśkerekkel, a valĂłdi, kĂśzĂśnsĂŠges, nyers ĂŠs csak egy-egy felcsillanĂĄsĂĄban szĂŠp ĂŠletből hajt ki.”