Budapest
Pozsony
Bécs
Passau
München
Augsburg
Stuttgart
Mannheim
Frankfurt
Aachen
Brüsszel
Párizs

Intro

„1909-ben mint fiatal vasmunkást a munkaadók által bevezetett feketelistázás hosszabb időre munkanélküliségre kényszerített. Ekkor már verseket firkáltam, nagyon kedvemre volt ez a tevékenység; nem is annyira az újabb munkavállalás lehetősége, mint inkább a rímek gyártása érdekelt. [...] A Holnapos költők megjelenése elemi hatást váltott ki belőlem. Tele voltam izgalommal, nagyot akarással, és mindenáron Párizst szerettem volna látni. Egy [április végi] este, minden különösebb előzmény, meggondolás nélkül, Gödrös nevű barátommal elhatároztuk, hogy másnap nekivágunk a világnak. Így történt. Pénz és idegen nyelvek tudása nélkül elindultunk, [Pozsonyig] hajón, onnan gyalog, egészen Párizsig. Mentünk, mentünk, jóformán éjjel-nappal, mint a kutyák, minden elénk került dolgot megszagoltunk, s mint a koldusok, mindenhová befurakodtunk. Roppant kíváncsiak voltunk a világra, s azt is szerettük volna megismerni, ami a valóságban nem létezik. Párizsba indultunk, de nem rohantunk, becsavarogtuk közben fél Európát.”

(Kassák Lajos, Az Izmusok története, 1972)

Az idő nyerített akkor azaz papagájosan kinyitotta a szárnyait
mondom széttárt vörös kapu

szeretőmmel kinek fekete gyémántok
voltak befalazva az arcába s 3
gyereket cepelt a kétségbeesésében
a gyárkémények alatt ültünk
tudtuk holnap a görbe vonalak
ho zsup ho zsup
azt mondta elmész KASIKÁM és én
elszáradok a pódiumokon s nádler úr
mázolmányaiban
nyilván
nyilván
az úristen megfeledkezik a
szépasszonyokról


Simon Jólán (1908 k.)


Gödrös Lajos (1908 k.)

már jött is a félkrisztus faszobrász
fiatal volt és gyalázatosan igazságszagú
holnap túl leszünk a magyar határon
hát igen hm igen
nyilván nyilván


Kassák Lajos (Rónai Dénes, 1915)

a város rohant mellettünk
ide-oda forgott és néha fölágaskodott
láttam az apám kajla szalmakalapját amint úszkál a hóüveg fölött a patikától a szentháromság-szoborig és vissza
valamikor azt hitte az öreg 21 éves koromban káplán leszek az érsekújvári plébánián
de éppen tíz esztendővel előbb sporni úr lakatosműhelyében ettem a füstöt
az öreg már csak nagyon ritkán járt közénk haza
később az én szépen elgondolt jövőmet is beitta és kipisálta a sörrel
szerelmes lett egy öreg takarítónőbe
kihullott a haja s csak a cigányokkal barátkozott

1909 április 25
Párisba készültem gyalog a faszobrásszal
a kisváros ült a pocsolyában és harmonikázott
leveszem rólad a szárnyaimat ó szent kristóf te sohse leszel az apád fia
egy részeg ember krokodilkönnyeket sírt az
„Arany Oroszlán” szálló falának dűlten
éreztem mindennek vége
keresztülszaladt rajtam egy vörös sínpár s a tornyokban harangoztak
galambok bukfenceztek a háztetők felett
jobban mondva galoppoztak a napkocsin
a ferenciek új harangja szinte énekelt már
aki aludni készül fényesítse ki az ólomrudakat
az órák fehér juhászkutyákon kísértenek
éreztem mindennek vége
pálinkások és rövidárukereskedők becsukták boltjaikat
csak menj vissza barátocskám a gyerekeidhez
a kerekek többet nem fordultak visszafelé
az ember elhányja csikófogait és néz a semmibe
ahol az élet beleharap a saját farkába
a semmibe

ó dzsiramári
Ó lébli
ó BUm BUmm

_

a hajó pedig döcögött velünk
mint a terhes asszony
s a hátunk mögött valaki összetolta a kulisszákat
ez volt az első keresztbevágott nap az életemben
fáklyák lobogtak bennem és feneketlenségek

papagallum
ó fumigó
papagallum

a partokon húszas csoportokban vörösréz madarak kukorékoltak
a fákon akasztottak hintáztak s szintén kukorékoltak
csak néha a víz fenekéről néztek felénk az elkomorodott hullák
de mi 21 évesek voltunk
a faszobrásznak csúnya rózsaszínű szőrök kunkorodtak ki az állából
különben jól éltünk
csak éppen a gyomrunk átlója
hiába húztuk meg a srófokat az ökrök újra meg újra nekiindultak a tarlókon át
s a szemeinket néha már alig tudtuk levakarni a lányok bokáiról
ilyenkor mindig felkiáltottak belőlem a cintányérok

Korabeli fotók Bécsről

Bécsben 3 napig az utcán aludtunk
aztán véglegesen kicsavartuk magunkat önmagunkból
mi is az hogy civilizáció
az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni kezd a tetvektől
mi is az hogy családi kapocs
az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbítja a köldökzsinórját
mi is az hogy istentisztelet
az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie

(HAMAROSAN - Egy ember élete – 2-3. Bécsben)

mi talpunkra szögeztük az országutakat
s a nap jött velünk az űrben arany mérföldlábakon
higgyétek el az elefánt nem nagyobb mint a bolha
 a vörös nem vörösebb mint a fehér 
s ha mégis mi azért mentünk
tovább kamaralógósz ha felállítjuk a mérleget,
úgyis mi húzzuk a rövidebbet
és ekkor kinyíltak a szemeink
és mélyek lettünk mint a fekete kutak a bánya vidéken
és mentünk és mentünk
13 angyal járt előttünk
szintén gyalog
és énekeltek nekünk a fiatalságunkról

(HAMAROSAN - Kassák versei 2.)

már tipikus csavargók voltunk jól megnevelt bolhákkal a hónunk alatt
szerettük az árokba hullott gyümölcsöt
a savanyutejet
és a zsidók hitközségi kasszáit
s jöttek felénk innen és onnan is a testvérek
a világ minden fajta nyelvével s csodálatosan téglabőrű ábrázatokkal
speciális szaga volt valamennyinek
s némelyiket legyalulták a kilométerek
s némelyiknek még tejes volt a szája az anyja csecsétől
az utak fehér dunnákban hevertek alattunk
a sürgönydrótok összerántották magukat és kabalákat írtak az égre
este láttuk amint az asszonyok lába között kinyíltak a virágok
de mi növényevők és asszonygyűlölők voltunk
és áthúztuk magunkat Passaun
Aachenen
Antwerpenen


Wien Asyl


Passau

a faszobrász lesoványodott mint a szálka
s a szakálla egész megvörösödött
nekem versek és hadzsura erdők kezdtek nőni a fejemben
a fényfolyókon kétszer átúsztak előttünk a patkányok
nagy tutajokon amelyek nadrággombbal és madártojásokkal voltak kimintázva
postafiókokban vártak rám a szeretőm levelei
de tudtam az éjszakák a legtetvesebbek
ilyenkor tehát a verseimen dolgoztam akik úgy jöttek elő a fejemből
mint valami aranygyapjas birkák
semmi kétség ezek a leggyámoltalanabb állatok
de ha valaki füle mögé dugja a táblát
a redőnyök ijedten leszaladnak
ez a mi életünk
a vámőrök minden állomáson bélyegzőt ütnek a szívünkre
s mi csak úszunk tovább hajnal iránt
bizony okosabb lenne ha mindenki édesfagyökérrel vagy krumplicukorral kereskedne
osszátok be a világot amiben éltek

(HAMAROSAN - Egy ember élete - 4. Passau)

nekünk könnyű naponta 50 kilométert megyünk belőle kifelé
alagutakban hegyek gerincén s a hallgatag német erdőkben
érezzük a friss trágya szagát a földeken
a hegyek néha megfordulnak s a fák citeráznak a szélben
a fák alapjábanvéve teherbe esett lányok
de ha jobban megnézzük a határkövek is teherbe esett lányok
halkan beszélnek egymáshoz és azt mondják:
ha ő elmegy én öngyilkos leszek

(HAMAROSAN - Egy ember élete - 5-7.
Úton Passau és Stuttgart között)


München


München

tegnap egész nap pelenkákat szegtem arany fonállal
angyalkának keresztelem majd
és gyémánt cseresznyét akasztok a fülébe
vagy egyszerűen csak ezt mondják:
a férfiak mind sánta kutyák
a hegyek már egészen fölénk hajolnak
az óriás kígyó pedig skrupulusok nélkül lenyeli a napot

(HAMAROSAN - Levelek 1.)

még utóbb is költő lesz belőlem
csak jól felhúzni a kereplőket
a legtöbb baj úgyis anna kisasszony szelességén múlik
tegnap két verset küldtem haza
a független magyarországnak
(HAMAROSAN - Kassák versei 3.)

s megint visszaestünk stuttgartba
ültünk a koldusok asztalánál lekváros lepényeket ettünk
s egy stájer paraszt szíve világított le a gerendákról
a szomszédház udvarán az ÜDV HADSEREGE misézett
flóták és klarinétok visítottak a csillagok alatt
láttuk a sárga üvegbaglyokat amint áthajolnak a fiatal anyák fölött
ó isten báránya ki elveszed a világ bűneit
a faszobrászban megint cihelődni kezdett a félkrisztus és mindenáron beszélni akart
fogd be a csuszalesődet ordított föl a stájer paraszt
egészen orrunk alá tolva a szívét

Korabeli fotók Stuttgartról

látjátok 7 rozsdás tőrrel van keresztül szúrva
a szeretőm 7 hazugsága ez bennem testvérkéim
látjátok ezt a zöld karimát
itt a jobb oldalán
ez az én gazdám utolsó harapása rajta testvérkéim
26 esztendős vagyok s olyan tiszta volt az életem
mint a reggeli harmat
télen egész nap a házunk előtt söpörgettem
nyáron kövér gabonát arattam
hej haj
de az ember sorsa olyan mint a

mindenkinek nyitva volt a szeme
s a falak mögött láttuk amint a világ
kifordítja szűrét

budapest–páris–berlin–kamcsatka–szentpétervár

a faszobrász részeg volt már s a szemeiből
mint valami kanálisokból folydogált a szomorúság
a kiáltások egyre inkább a sarok felé tartottak
hogy elolthassák kanócaikat

esküdjetek meg hogy ezután csak
a tiszta gatyamadzag varázshatalmában hisztek
szólaltam meg egész váratlanul
s láttam amint a hangom erre felé jön a szomszéd udvarból
én költő vagyok
tehát csak tudom
a lámpások azért égnek jól mert kétszer turatámó
és tele vannak petróleummal

szörnyen neki voltam keseredve
szerettem volna valamit adni ezeknek
a szegény embereknek
de a csillagok már leléptek strázsáikról
a 13 angyal most nyilván
kinyitott szájjal alszik a padlás-grádicson
uram-isten
a falakról vörös seregekben
lefelé masíroznak a poloskák
mindenki sózza be az orrahegyét
íme milyen rövid az élet
de belőlünk mégiscsak kanmacskák lesznek
a párisi tűzfalakon
tente baba hát tente
az ember elalszik
így lesznek a vertikálisokból horizontálisok
és viszont
az égből kiléptek a téntagyerekek
gyertek át velem a kerten
a folyó túlsó partján Mária altatgatja fiát
mindenki kattantsa be esze fölött a reteszeket
a padlón sárga tócsákban foszforeszkáltak az emlékeim
a sarkokban kinyíltak a hátizsákok
és veszettül ugatni kezdtek
mint Mária a fiát
az egész kertet az ölemben ringattam
és lejjebb
íme itt vannak 1½ márkáikkal a sameszek
sóhajok üvegesednek
virágok virágzanak
ó hát itt vagy te is
én és te
rajtad én
kösd csak rám a térdeidet
asszonykám
ezüst szalamander
papagáj
vitézkötés az életemen
gyümölcsfa
leszakított csillag
ó jaj ó jaj

mindenki csavarja meg az üvegdugókat
az órák kiléptek csillag ketreceikből
s hosszú parafaorrukkal kelet felé fordultak az elefántok
az első hang amit hallottam
egy gramofon ordítása volt a perifériákról

a faszobrász nem tudott fölkelni ezen a reggelen
meg fogok dögleni mondta meg fogok dögleni
a kolduskirálynő óriás mosogatódézsával állt a feje fölött
az órából kijött a csontfejű kakukk és alázatosan meghajolt
meg fogok dögleni sírta a faszobrász meg fogok dögleni
s mindenki látta a halált
amint kétszer végigment a szobán
de hát miért is mennél el testvérem
miért
a mezőkről még be sem terelted a nyájat
sárga hajadban meg sem gyújtottad a lámpákat
s a kígyók is mind alszanak még a szemedben
ó ne törődj a csúnya kávéskannával
ő megharapta a szolgáló köldökét
s most mind a ketten másállapotban fekszenek
meg fogok dögleni visította a faszobrász meg fogok dögleni
s a házak hosszú taktusban a templom felé hajoltak
egy kese csikó még betolta fejét az ablakon
és nyerített
 ki veszi meg a kabátomat  mondtam én is
5 korona senki többet 5 korona
s a hegyekről egyszerre lefelé kezdtek szaladni az utak
hát menni
megint menni

(HAMAROSAN - Kassák versei 4.)

azóta sem láttam többé a szegény faszobrászt
pedig nagyon jó barátok voltunk
s esténként úgy égett előttem a szakálla mint a csipkebokor

2 hétig egyedül vándoroltam
szomorú voltam mint valami öreg szamár
s minden pocsolyánál megmostam a fejem
emlékeimet szerettem volna kimosni a fejemből
melyek szörnyen megülepedtek
és fekete zászlókat lobogtattak a partok felé
hogy miféle partok felé azt nem tudom
úgy éreztem valami rohanó folyó vagyok
és partjaim vannak
lesorvadt pálmákkal és zöld békákkal
mert akkor már költő voltam megoperálhatatlanul
rendesen leveleztem a szeretőmmel
s tudtam csak föl kellene hasítani a szügyemet
és tiszta arany csurogna ki a szívemből
csak ezek a belga parasztok ne lennének ennyire piszkosak
ezek a soviniszta állatok még mit se tudnak a világ folyásáról
hiába állok előttük
egyik sem látja meg homlokomon a csillagot
olyan voltam mint a 7 árva
de azért mégis itt értek bennem össze a görbe vonalak

(HAMAROSAN - Megjegyzések 2. - Gödrös története)

itt találkoztam össze szittyával
aki zürichből jött és chilébe készült vallásalapítónak
én komolyan hittem hogy lehet belőle valaki
nagyon különösen voltak megkoszosodva a fülei

(HAMAROSAN - Egy ember élete - 8-10. Stuttgart)


Szittya Emil (1906)

kint hevertünk az antwerpeni rakodó parton
s ő szónoklatot tartott a gyapotbálokhoz
és rusznishordókhoz
polgártársak énekelte polgártársak
a házinyulak a legszaporább tyúkok
s a malmok patkányfogakat csempésznek
a gabonába
de azért őrölnek is és ez nem hiába történik
mitől féltek gyámoltalanok

igéim virágokban lobogtak már a mezőkön
dögöljenek meg akik elismerik
a nyugvópontok szükségszerűségét
reggel mi elindulunk a nap iránt isten csárdája felé
szegény eszemben kinyíltak a liliomok
hát igen reggel elindulunk isten csárdája felé
krisztus könnyeit fogjuk inni
a nádfödelű pajtában és szilvóriumot
ó de minden jó ember sorsába belepottyan
legalább egy krokodilus
s ő aki a zürichi herbergből jött
és chilébe készült vallásalapítónak
ezen az éjszakán  trippert kapott 
a rivoli utcai matrózbordélyban
a kártyatornyok hangtalanul összeomlottak
kerítések nőttek föl körülöttünk
mintahogy az állatkertben látható
egymásután még 21-szer az ég felé kiáltottam:

(HAMAROSAN - Levelek 2.)

latabagomár
ó talatta
latabagomár és finfi

a lemezek csak szakadatlanul forogtak
le kellene fűrészelni a mesteremberek fekete kezeit
az asztalosok minden csomót kilöknek a helyéből
a lakatosok még nem értenek a kattantyúk betevéséhez
s egy napon ezért össze fog dűlni a ketrecünk

(HAMAROSAN - Egy ember élete - 11-16. Németország Stuttgart és Aachen között)

látjátok Izabella is elvesztette egyik kesztyűjét
ó hát ki is törődhetne velünk szerencsétlen háromszeműekkel

a házak fölött csörömpölve
más tájak felé röpültek a madarak
szittya az öltözőben felejtette az új vallás kulcsát
s az első napon hangosan sírt utána
mint a gyerekek
aztán levazelinozta a füleit és
_

elindultunk brüsszel felé
mint akit kiraboltak
mindenről lemondtunk
és tudtuk csak az idő ért meg minket
ő sohse fog bennünket kiejteni magából

(HAMAROSAN - Egy ember élete - 17. Aachen)

(HAMAROSAN - Kassák versei 5.)

Korabeli fotók Brüsszelről

este már a maison du peuple hosszú asztalainál ültünk
s szívtuk a jó belga dohányt
láttuk amint vandervelde átment a termen
a szocialista titkárságba
más híres vezérek pedig a kassza előtt játszottak
új francia kártyákkal
roppant gyűjtőmedencében
a világ embercsuszpejza volt itt együtt
kék szemű oroszok kiket eljegyzett a forradalom
olajszagú hollandok
poroszok
sovány hegyvidékiek
magyarok lehervadt bajusszal
garibaldi patétikus rokonai
és mindenki itt volt akit megvertek
vagy akinek otthon nem volt elég kenyere
némelyek vállán new-york felhőkarcolói virrasztottak
mások szeméből vörösen kikönyökölt a gyűlölet
nézzétek a világ legnagyobb lendületei futnak ki az állomásról
viharok zúgnak
telefondrótok moszkva szívéből visítanak
elvtársnő üljön a zongorához
pincérek átszaladnak rajtunk a fekete levessel
mozik előtt gyülekeznek a proletárok
a szövetkezet embere tízes csoportokban osztja ki a jegyeket
kutyák fölszaladnak a repedt fogú falakon
és énekelnek mint az öregasszonyok
valaki azt mondta le az oligarchiával
és egyszerre:
róma
páris
tiflisz
stockholm
szamarkand
s a ruhrvidéki bányák
halljátok-e a müncheni városháza harangocskáit
florencben az apostolok vállán alusznak a galambok


Maison du Peuple, Bruxelles


(HAMAROSAN - Egy ember élete – 18-19. Brüsszel)

mindenki tudta már nem lehet messze isten órája
a fanatikusok bőre érzékenyebb mint a szeizmográf
s mi valamennyien vakarództunk
elvtársnő üljön a zongorához

föl   föl

ó ha most ide tudnám kapcsolni a szeretőm gyémántszemeit
a középső lámpa körül elhajóztak a szalamanderek
szittya már aludt a vörös tócsákban
s most szép volt mint egy fiatal bulldog
mi mindennel gazdagodhatna az ember egy óra alatt
ha olyan okos lenne mint teszem egy fényképezőgép
de az ember mindig be van csukva
s bőre fölött észrevétlenül elszaladnak a világok
éjfélkor az orosz gyűlésre mentünk a petit passageba
egy szőke tovaris beszélt még egészen gyerek
lángok virágoztak ki a szájából
s a kezei röpködtek mint vörös galambok
hát igen mi rokonok vagyunk dosztojevszkij ördöngöseivel
mi leharaptuk magunkban a szentimentálizmus hetedik fejét
és mindent le akarunk rombolni
ó Oroszország te elátkozott föld
ki látná gyámoltalan szenvedésedet
ha a te csillaggal megjelölt fiaid nem látnák
európa leköpi bennünk az ázsiait
és mégis egyedül csak mi megyünk a hegyre fölfelé

semmi kétség az asztrakháni péklány
vagy a szentpétervári szajha
egy napon meg fogja szülni az új embert

oroszország a forradalom vörös tavaszával viselős
de oroszország pusztáin még nem tudnak kifakadni a virágok
de oroszország hasonló a megműveletlen földhöz
segítsetek hát
testvérek
európa hozzánk hasonló szerencsétlen fiai
segítsetek segítsetek!
s mi láttuk amint öreg sapkája alatt meggyulladt a feje
valamennyien a tenyerébe ültünk
hurrá Oroszország! éljen! zsivió! hurrá!
az én hátamról akkor leesett egy púp
ablakokon kinyíltak a jégvirágok
_

s szittya akiből azsan provokatőr és rendőrkém lett később
megcsókolta az orosz kabátját
tiszta vagyok mint a gyermek
mondta – ha tripperem nem lenne elmennék csarszkoje szélóba
hogy megölhessem a cárt

(HAMAROSAN - Megjegyzések 3. - Szittya története)

ezen az éjszakán nem ittunk pálinkát
megmostuk a lábunkat és nem gondoltunk szerelemre
egy magyar nyomdász aki azóta 12 évet kapott lázadásért
szerencsét vetett a szobalány kártyáiból
és halkan és messzire hangzón énekeltünk
végre hát végre
eljött az idő s mi teljesek vagyunk mint a beojtott fák
azt hittük márciusok arany lobogói seregnek fölöttünk
a hattyúk fönt ültek a hintákon és két hangon nevettek
az eduard téren föl akartam ajánlani magam
a szegények asztalára

de hajnalban eljöttek értünk a belga csendőrök még alig virradt
a pisáló szobor előtt még nem álldogáltak a bedekkeres idegenek
a piszkos utcák még azt hitték magukról hogy komolyan párisban fekszenek
nevettek ránk a városháza arany cirádái
s mi mentünk láncba vert kezekkel a szakadó kékségben
lefelé a meredek lépcsőkön
a krumplisütők megvasalt kályhái előtt
kocsmák moslékjában
a halkereskedés hajnali bűzében
szegény csavargók kiket összecsordázott a rend s most haldoklik bennük az isten
a rue mouffetar-ban kurvákkal találkoztunk
boldog voltam
nagyon örültem nekik hogy ilyen szépek a virradatban
a ferdére meszelt szélben ferdére állt a kontyuk
a nap gyémánt fátyol mögül kukucskál rájuk a tűzfalakról
egész éjszaka virrasztottunk mint a szentek
s most nyálaztam a cigarettájuk után
ha csak megvakarhatnám a hátam nyöszörögte szittya
ki nem régen még chilébe készült messiásnak
valaki fehér ágytakarót lobogtatott egy balkonról
a szőke gyerekoroszra gondoltunk aki lángokból élt
mint marinetti futurista istene
és szerette oroszországot jobban mint fiú az anyját
most átdobják a belga határon s egy kék reggelen a kreml előtt felakasztják
segítsetek hát
testvérek
európa hozzánk hasonló szerencsétlen fiai
segítsetek! segítsetek!
én csak együgyű költő vagyok csak a hangomnak van éle
mit ér ha valaki papírkarddal leszúrja a tumaromi boszorkányt

(HAMAROSAN - Levelek 3.)

12 napig ültünk az egérszagú toloncházban
105-en voltunk egyetlen teremben
nappal és éjjel
éjjel és nappal
éjjel az országutakra gondoltunk és poloskákat gyilkoltunk
reggel meleg vizet kaptunk délben hideg kását
s egész nap imádkoznunk kellett érthetetlen belga imákat hangosan
a szakállas őr után aki fönt ült egy magas pódiumon
mint valami bálvány
aztán sötétzöld vagonokban elvittek bennünket a francia határig

(HAMAROSAN - Megjegyzések 4. - Útvonal-anomáliák

uram isten hát mégis
uram isten
jön páris

akiről éneklő csodákat hallottam
 s akit még nem ismerek 
tudtam a franciáknak vörös kakas áll a címerükben
tudtam a francia föld lánnyal és művészettel áldott
zola parasztjai ezüst gitárokon úsztak a hajnalban
kék hulláit gyepágyra fektette a szajna


Dunajec Ferdinánd

szittya dunajecről mesélt a magyar tanítóról
aki most hegedűvirtuóz a chat noir-ban
9 szeretője van
ideges francia lányok
akik csatalovak voltak a francia-német háborúban
_

megnéztem a jegyzeteimet:
3004 krisztusképet láttam idáig
9-féle tojást találtam a madárfészkekben
lüttichnél elhajtottam 2 tehenet
tehát
 300 kilométerre voltam páristól 
s fejünk fölött mankón jártak a papagájok

Ó PÁRIS!
PÁRIS!
ady endre látott téged meztelenül s a te véres romjaid
fölött született meg guillaume apollinaire a szimultanista költő

tisztán éreztük hogy zarándokszagunk van
és mentünk naponta 60-70 kilométert
és mentünk a vastorony árnyéka felé
vegyétek meg a vízhólyagjainkat mondtuk az embereknek
vegyétek meg jókarban tartott vízhólyagjainkat
ha vékony tűvel szúrjátok föl meg sem érzitek utána az égetés ízét
a franciák azért mégis nagyon hasonlítanak a belgákhoz
bajorországban laknak a legemberségesebb fajankók
lehet hogy a jó malátasörtől ilyenek
de az is lehet hogy bennük valóban spanyolviaszra ült a keresztény filozófia
megduzzadt könnyzacskóinkat állandóan a nyakunkban hordtuk
mint valami nehéz sós kolompokat
napokig sehol se kaptunk szállást
ó hát mért is szült minket az anyánk
ha nem tudott mindjárt házat is tojni a hátunkra?
egy börtönőr aki különben suszter is volt
12 órára bedugott bennünket a szalmába
a sárga csövekből lándzsákkal fogókkal
és valóságos orosz pikákkal vándoroltak felénk a tetvek
ez azonban nem jelentett semmit
messze holdhintákon aludtunk furulyaszóval
valaki állandóan azt énekelte felettünk:

TI AZ ÉN KÉT MUTATÓ UJJAIM VAGYTOK

s reggel feketekávét ittunk a suszterné szoknyája körül
azt mondta nagyon szép hajam van
s ha jobban megnéz egy igor nevű legényre hasonlítok
aki 20 év előtt a szajnába ölte magát miatta
a feketekávé paposan szétkólikázott a gyomrunkban
s én megígértem
hogy Párisból küldök neki képeslapot
két összefont kézzel és egy turbékoló galambbal

 PÁRIS Ó PÁRIS 
mennyi szép ember ölte meg ott magát
és ki tudja miért
és többé nem szakadt el tőlem a hangja
benne sírt a vámőrök sípjában
és nevetett páris elektromos kürtjeiben
nevess hát te szamár
nem látod hogy az élet aranyfészkében ülsz

Korabeli képeslapok Párizsról

most Páris ringat bennünket
mondta szittya egészen megfeledkezve a tripperéről
egyszer már angyalvért fejtem itt a csillagokból
hozzáképest szódavíz volt az anyám teje
tűzd föl a szárnyaidat barátocskám
tűzd föl a szárnyaidat
holnap elmegyünk GRIZETTE-hez
holnap osztrigát fogunk enni a boulevard italien-en és megnézzük a villanyos madarakat
holnap átmegyünk a tuilleriákon
és a csillagbáron
hát igen
 igen 
nagyon szomorú voltam s éreztem beteg lábaimon hogyan nőnek a körmök

ó jaj
jaj
hozzám szakállasan és vakolatlan érnek el a csodák
2 × 2 = 4

csipkebokor nyílik ki mindenütt
de a modern lovaknak vasból vannak a fogaik
s aki reggel elindul nem bizonyos hogy estére hazaérkezik
az a legboldogabb akinek kifordítható a bőre
mert ki is nézhetne túl önmagán
amit fölállítunk az föl van állítva
de amit fölállítunk az nem jelent semmit
a folyók hajlandók darabokra törni ha sietni akarnak
az urak nem tudnak két lábbal lépni mint a verebek
tudjuk hogy az asszony elhagyja a párját
a majmok megnézték hátuljukat goldmann úr tükreiben
és teljesen boldogok
_

talán ha sakkozni tudnék
de én semmihez sem értek igazán
a levágott disznó combjai
ringlispielen ülnek a kirakatokban
én láttam párist és nem láttam semmit

szeretőm másállapotban várt rám az angyalföldi állomáson
anyámnak már egészen citromfeje lett a szegénységtől
nevetni akartam előttük de nagyon szégyelltem hogy két nadrág van rajtam gatya nélkül
bizonyos hogy a költő vagy épít magának valamit amiben kedve telik
vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek
vagy
vagy
madarak lenyelték a hangot
a fák azonban tovább énekelnek
ez már az öregség jele
de nem jelent semmit

én KASSÁK LAJOS vagyok
s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár
_